Dave Koz & Friends - 20th Anniversary Christmas
Egy unalmasnak tűnő, szürke délutánon kinézel az ablakon, finoman havazik, eközben elindítod a lejátszót, majd vónósok kíséretében megszólal a száncsengő. Hirtelen mézeskalács és fenyő illata ugrik be és a hangulatból már azonnal tudod, hogy bár kicsit korainak tűnik, de itt van a “holiday album” szezon. Minden évnek és minden ünnepnek megvannak a kötelező kellékei, az év vége zenei hozzávalói közül pedig nem hiányozhatnak a szezonális lemezek, melyek főként a smooth jazz előadók sajátjai.
A populáris jazz műfaj élő legendái között szerepel a szaxofonos Dave Koz, aki nem először készít karácsonyi lemezt, szám szerint ez a negyedik korong és a legelső, valamint a mostani, legfrisebb között kereken 20 év telt el. Az 1997-es “December Makes Me Feel This Way” albumon is jeleskedett az aktuális szupertrió másik két tagja a trombitás Rick Braun és a gitáros Peter White. A jubileumot (és az ilyenkor szokásos karácsonyi turnékat) megünnepelve született meg a “Dave Koz & Friends 20th Anniversary Christmas”, melyet mai lemezkritikámban mutatok be a Jazzma.hu olvasóinak.
A témaválasztás könnyűnek tűnik, de talán épp ez benne a legnehezebb, hiszen egy karácsonyi lemeznek, kifejezetten karácsonyi hangzásúnak kell lennie. Nem kétséges, az első dalban (Winter Wonderland) sikerül megfogni és hangulatba hozni a hallgatót a hozzávalók tökéletes adagolásával, melyből mindössze a dal elején és végén található - kissé stílustalan - szintetizátor dallam lóg ki. A “Joy to the Wonderful World” egy kissé filmszerűbb hangulatot fest, a közismert “What a Wonderful World” alaptémájával és ízléses vonós hangszereléssel. A “Christmas Time is Here” finom, visszafogott hangszereléssel fogalmaz, a szopránszaxofonon elhangzó főtémát azonban tökéletesen egészíti ki az akusztikus gitár és a trombita játéka. A “Feliz Navidad” a spanyolajkú országok best of karácsonyi slágere, mely az 1970-es évek óta megtalálható a klasszikusok között és ezúttal vokális formában szólal meg, Gabriel Orengo tolmácsolásában. Ezután klasszikusabb, kamarazenei hangulat érkezik, a “Hark! The Harald Angels We Have Heard on High”-al, a világhírű zeneszerző Felix Mendelssohn tollából, melyet egy még bensőségesebb “standard”, a “Have Yourself A Merry Little Christmas” vált fel, főszerepben Selina Albright-al, aki stílusosan formálja meg a dalt és teszi azt valóban tökéletessé. Az “O Tannenbaum” témája mindenki számára ismert, amit ezúttal Rick Braun foglal történetbe, mindezt klasszikus jazz hangszerelést kapunk. A “Silent Night” az album egy fontos pontja, Dave Koz és Javier Colon főszereplésével, a meghitt, instrumentális kezdésből, a vonósok segítségével szépen, lépésről-lépésre bontakozik ki egy vokális csúcspont. Hasonló karaktert kapott a Leonard Cohen által világhírűvé lett “Hallelujah”, melyet az R’n’b és smooth jazz műfajokból is ismert Kenny Lattimore énekel egy stílusos átiratban. Az “O Little Town Of Bethlehem” egy talán kevésbé ismert kompozíció, de a megálmodott klasszikus zenei környezetben tökéletesen működik és illeszkedik a kitűzött zenei koncepcióhoz. Zárásként a “The Home Medley: I’ll Be Home For Christmas” csendül fel, Jeffrey Osborne és Kenny Loggins vendégszereplésével, méltó lezárásaként a több, mint 45 perces anyagnak.
Egy művész karrierjének ma már szinte kötelező eleme egy ilyen lemez, a mostani album tanulsága pedig az, hogy időről-időre újraértelmeződnek ezek a dalok az előadókban, a hangszerelőkben és a hallgatókban egyaránt és ezért sem sok, hogy már a negyedik karácsonyi lemezt hallgathattam Dave Koz munkásságából.
Hallgass bele a lemezbe itt:
