Richard Elliot - Summer Madness
Újra jelentkezik a Jazzma smooth jazz rovata, méghozzá egy régi ismerőssel, a skót származású amerikai szaxofonos, Richard Elliot legújabb lemezével. A szaxofonos 19. nagylemeze a "Summer Madness" címet kapta, mely egy izgalmas és energikus összefoglalása az idei nyár hangulatainak, természetesen a populáris jazz nyelvén.
A "Cachaca" lendületes indítás, egyből jelzi a hallgató számára a következő közel 45 perc tartalmát, mindezt fúvósokkal, ütőhangszerekkel egy csipetnyi trópusi hangulattal és ötletes zenei váltásokkal. A dalban helyet kapott a kiváló trombitás Rick Braun is, aki a lemez producereként is szerepel jelen zenei kontextusban, így nem véletlen a fúvóshangszerekben gazdag hangszerelések sora.
Mindez újfajta lendületet ad az Ellot által képviselt tradicionálisabb smooth jazz irányhoz, egyfajta frissességet és lezserséget, mely természetesen magát a nyarat is szimbolizálja. A "Breakin' it Down" egy "urban groove" kompozíció, némi közeptempós funk világgal vegyítve, majd egy kis időre visszatér a klasszikusabb ballada vonal az "Europa (Earth's Cry Heaven's Smile)" című dallal, mely (sajnos) kissé közelít a szalonzene világához, de szerencsére nem sikerül átlépnie az igen vékony határvonalat. A "West Coast Jam" már jelenkorban és a nyugati parton szól, egészen pontosan a főként Los Angelesbe koncentrálódó műfajból inspirálódik, ezután egy hasonló "jam" hangulat marad még egy dal erejéig (Harry The Hipster). A "Slam-O-Rama" a funk egy újabb arcát mutatja meg a hallgatónak, természetesen fúvósókkal nyakonöntve, ami nem lehet véletlen, hiszen a főhős hosszú évekig a legendás Tower of Power zenekar tagja volt. A "Back To You" újra egy kellemes szerzemény, fülbemászó témával, melyet a "Ludicrous Speed" váltja fel az "uptempo funk" világával, azonban kevésbé memorizálható dallamvezetéssel. A címadó dal (Summer Madness) - talán szokatlan módon - a végére marad, de megérte kivárni, mert talán az egyik legjobb dal a lemezen, mégha nem is erős a karaktere, egyszerűen csak működik és kész, jó hallgatni. A zárás pedig újra hozza a funky világot (Mr. Nate's Wild Ride) mindenféle feszengés és megfelelés nélkül, de jól érezhetően hidegvérű profizmussal.
A teljes albumon érezhető volt a frissesség és a megújulási szándék a szaxofonos erős zenei identitása és múltja mellett, én bízom benne, hogy a jövőben is kitart ez a fiatalos lendület és kreativitás.
Hallgass bele a lemezbe itt:
