Rick Braun - Can You Feel It
Ezúttal újra a "west coast" életérzésből kapunk egy nagyobb szeletet, Rick Braun legújabb hangzóanyagának segítségével. Az amerikai trombitás 16. nagylemezén, a tradicionális smooth jazz irányvonal keveredik az élő koncertek varázsával..
A címadó "Can you feel it"-el indul a közel 50 perces anyag, funkos alappal és - nem meglepően - fúvós arrange-okkal dúsítva. A "Back to Back" a smooth jazz-esebb vonal képviselője, melyben a zongora kerül előtérbe (Brian Culbertsonnal az élen), a dal elején a trombita keverése némileg furcsa, szaxofon-szerű, ami szokatlannak hat. A "Take Me to the River" Braun szólisztikus kezdésével idézi meg a motown műfaját, vokális formában, itt az American Idolból ismert Elliott Yamin a vendég, a végére pedig egy szaxofon-trombita párbaj is jut, a trombitás főhős és a szintén vendégművész Euge Groove között. A "Mallorca" sejtelmesen indul, de egy igen erős dal bontakozik ki belőle, kompakt hangszereléssel és kiváló trombitajátékkal, majd az album slágere következik (Get up and Dance), mely a 2000-es évek Boney James-Rick Braun nagysikerű párosát juttatja eszembe, azonban ezúttal a korábban említett tenorszaxofonos, Euge Groove a partner. Megnyugvásként a ballada percei következnek (Another Kind of Blue), melynek címe utalás a trombitás ikonra és példaképre Miles Davisre, viszont a dal egy teljesen más dimenzióban, az érzelmes, de hatásos popballadák vonalán mozog.
A "Delta" ennek a hangulatnak egyfajta feloldása és visszatérés a funk zene irányába, azonban valahogy nem fogott meg. A "Silk" egy lassan építkező, hátradőlősebb, smooth jazz-es hangvételű kompozíció, ezt váltja fel a "Radar", ami inkább a klubhangulatot hivatott erősíteni, mindezt igen jól teszi. A finálé két, teljesen különböző dalt tartogat a hallgató számára, elsőként a "The Dream", mely egy lassan induló, de kellemesen kibontakozó szerzemény, zárásként pedig a "Dr. Funkenstein" szolgáltatja a talpalávalót.
Hallgass bele a lemezbe itt:
