Jonathan Butler - Grace and Mercy

Az amerikai gitáros egy "ismerős figura" lehet sok néző/hallgató számára, ami természetesen nem véletlen. Egyfelől szólókarrierje 1977 óta tart (ekkor jelent meg első szólólemeze, 16 évesen), másfelől pedig rengeteg, ismert zenész mellett/ mögött hallhattuk zenélni (Victor Bailey, Ramsey Lewis, Kirk Whalum vagy épp Grover Washington Jr.). A karrierje mellett legalább annyira érdekes az élettörténete, az útja sok mindenre választ ad.

Dél-Afrikában született, az akkori, helyi apartheid politika meghatározta életét és zenéjének mondanivalóját is, első lemezein elég markánsan megtalálható ez a téma. Tehetsége azonban kontinensekkel "arrébb" is feltűnt, a 80-as évek elején, jóval a dél-afrikai rendszer bukása előtt Angliába, majd Amerikába menekült. A beilleszkedés jól sikerült, a Jive kiadóhoz szerződött, majd 1988-ban kiadott "More Than Friends" lemezének slágere (Lies) egészen a Grammy-jelölésig jutott. A biztos amerikai kezdés után jött a folytatás nagylemezek formájában, a legutolsó a tizenhatodik a sorban.

A "Grace and Mercy" hamisítatlan Jonathan Butler hangulatokat közvetít, már a lemez elindulása előtt a gospel kórus hangját hallom és nem is csalódok, az első dalban (You're All That I Need) egyből ezzel indít a művész. Majd ezután hasonló jellegű dalok következnek, melyek alapvetően vallásos tartalmuak, legtöbbször a szöveg dominál, némileg a zene rovására. Az "egyformaságból" az "I Stand On Your Word" zökkent ki, hamár gospel, akkor végre egy erőteljes és nagy ívű dalt kapunk, rácáfolva az előző dalokra. Sláger nélkül nincs lemez, a Billboard és más slágerlistákat megcélozva, egy tempós, pop-os, a korábbiakkal ellentétben inkább életérzést közvetítő dalt hallunk (Don't Walk Away). Ezután visszatérünk az alap témához és szövegvilághoz, a zene ehhez a "Lay My Head On You"-ban R'n'B-sebbre sikerült, a "Trials" inkább smooth jazzesre, az "I Know He Cares" pedig egy "könnyfakasztó" szándékú ballada. A fináléban (Moments Of Worship, Acoustic Reprise) Butler zenekar nélkül, egy szál gitárral hallható, utóbbiban pedig ismétli a lemez egyik legjobb énektémáját.

Az előző - kifejezetten pop-os - lemezéhez (So Strong) képest Butler most egy jóval egységesebb, ezáltal - véleményem szerint - sokkal hitelesebb anyagot mutatott meg a hallgatóságnak.

Hallgass bele a lemezbe itt: