Urbán Orsi - Mindig Játék
Végre újra magyar lemezről számolhatok be a tisztelt Jazzma olvasóknak, sőt, nemcsak hogy magyar lemez, a műfaj egy populárisabb ágáról érkezett a korong.
A névsorban csupa ismerős névvel találkozhatunk (Urbán Orsi, Pozsár Eszter, Kollmann Gábor, Horányi Sándor, Juhász Attila, Hárs Viktor, Czibere József), a hangszeres felállás pedig izgalmas, ugyanis a teljes dobszett kimaradt a lemezről, ami elsőre furcsának tűnhet, de mégis nagyon pozitív megoldás.
A címadó dal (Mindig Játék) a lemez slágere kifejezetten jól szól, hogy a versszakokban a swing-es érzet puhábban hat, mintha ugyanez dobfelszerelésen szólalna meg, a középrész háttérvokálos megoldása pedig kifejezetten tetszik a szaxofonszólóval együtt. A "Felkap a Szél" némileg filmzenés hangulatba viszi el a hallgatót, a refrén erős, a témán pedig hallható, hogy hangszeren íródott, nem könnyű áténekelni kellemes női hanggal, a szaxofonszóló pedig egy szép ének- szaxofon unisonoban folytatódik, a gitárszóló pedig egészen smooth jazz-es hangulatot közvetít. A "Szavak" játékosabb, vidámabb dal, ami kissé hosszúra sikeredett, majd egy újabb oldalát mutatja meg a lemez, a folytatást (Nem hat rám a múlt), számomra némileg a 80-as évek végének zenei világa hatja át. Az "Üvegbe zárt szellem" pedig az előbb említett játékosság egy második felvonása is lehetne, a "varázst" egy groove-osabb szerzemény (Most mi van?) oldja fel. "Az én szigetem" egy személyes vallomás, mely a bossa nova eszközeit használva mesél, zárásként pedig a "Tango" búcsúztatja a kedves hallgatót.
Összességében egy kellemes, könnyen emészthető lemezt hallgattam az elmúlt 47 percben, a jó hangszeres megoldásokat hallva azon tűnődtem el, hogy mennyivel jobb lenne, ha a tehetséges magyar zenészek még több lemezt tudnának készíteni kis hazánkban.
