Jeff Lorber Fusion - Galaxy

Jeff Lorber. Azt hiszem ezzel a névvel sokszor találkozhatott már a kedves olvasó/ hallgató, de ez nem véletlen. És persze nemcsak a Jazzma.hu "hasábjain", hanem a jazz előadók lemezeinek borítóin is. A philadelphiai zongorista, zeneszerző, producer egy igen sokoldalú művész, 1982 óta tartó szólókarrierje mellett a smooth jazz szinte összes nagy sztárjával dolgozott már együtt.

Ezúttal nemcsak egy szimplán "jazzy" lemezről lesz szó, hanem egy szupertrió (Jeff Lorber, Eric Marienthal, Jimmy Haslip) fusion bombájának újjászületéséről. Sőt, a trio további "dinamit töltetekkel" (=jazz sztárokkal) egészült ki a jeles alkalommal, hogy egy nagy robbanással tegye színessé a jazz égboltját.

Egyszerűbben megfogalmazva, a nagy szavak helyett: nemes egyszerűséggel a nagy zenélés dominál. A dalok listáját átfutva, a címek alapján némileg retrospektívnek tűnő szerzemények valójában a 2012-es "remake"-ek, ezek között találhatunk 1978-as feldolgozást, a The Jeff Lorber Fusion második nagylemezéről (The Samba), Horace Silver előtt tisztelgést (Horace), dalt az 1980-as "Wizard Island" lemezről (ezen a lemezen mutatkozott be Kenny Gorelick, későbbi művésznevén Kenny G), sőt még egy Police sláger groove-jára épülő dalt (Montserrat) is. Lorber egészen finoman játszik a könnyed, funkos groove-okkal és tölti meg azokat mondanivalóval - fusion-ös dallamokkal - azonban az egész egy pillanatig se zavaróan "megfejtős". Mindemellett kóstolót kapunk a stílusok koktéljából, kezdve a funktól és a smooth jazztől, egészen a lounge-os és latinos érzetekig, mindezt természetesen áthatja az említett fusion.

A sokszínűséget a vendégek hozták magukkal a lemezre, akiknek a névsora több, mint impozáns. Paul Jackson Jr., Vinnie Colaiuta, Lenny Castro, Dave Weckl, Larry Koonse vagy épp Randy Brecker garancia a sikerre, de külön figyelemre méltó, ahogyan a hangjegyek nemcsak zenei, hanem érzelmi egységet fogalmaznak meg. A hangszeres szólók kiválóak, nagy élmény hallgatni (és kiemelném) a végig "stenkben" játszó Eric Marienthalt és a gitárosokat, Larry Koonse-t és Paul Jackson Jr.-t.

A lemez összességében egy kiváló jazz generáció "jelzése" a világ számára, hogy "itt vagyunk". Számomra pedig külön élmény, hogy a nagy sztárok képesek ilyen jó lemezek és fantasztikus élő koncertek alkalmával együttműködni, mindezt jól hallhatóan barátsággal és szeretettel teszik.

Hallgass bele a lemezbe itt: