Seth MacFarlane - Music is Better Than Words
Ismerik a Family Guyt? És Johnny Bravot vagy Dexter Laboratóriumát, hmm? Mielőtt feljebb "scroll"-oznának és megnéznék, hogy jó helyen járnak-e és valóban a Jazzma.hu-t nyitották meg böngészőjükben, elárulom, hogy igen és a kérdésem nem véletlen.
Szinte nyakunkon az 54. Grammy díjátadó és ittvan egy fiatal énekes, aki első lemezével egyből jelölést szerzett a "Tradicionális Pop" kategóriában. Nos, ő Seth MacFarlane, akit nézőként talán a televíziós stáblistákról jobban ismerhetünk, mint zenei emlékezetünkből. Az Emmy-díjas rajzfilmkészítő, producer, szinkronszínész és ügyeletes polihisztor nevezetesen képzett zenész is és az elmúlt években a vásznon és a képernyőn begyűjtött "skalpok" mellé most egy újabbra pályázik. A helyzet nem egyszerű, ugyanis komoly riválisokra talált a fent említett kategóriában, Tony Bennett, Susan Boyle, Barbra Streisand és a közelmúltban említett Harry Connick Jr. van versenyben. A lemezre rátérve, a hallgatás első perceiben, nehezen asszimilálódok, ugyanis a vokális jazz ezen formájától kissé túladagolást szenvedtem az elmúlt időszakban. De félretéve érzéseimet, hamar rájövök, hogy itt valami hasonló mondanivalóról és tartalomról van szó, mint a közelmúltban hallgatott lemezeknél (Michael Bublé vagy Harry Connick Jr.), azonban valami mégis más. Azon töprengek, hogy az USA bizony nagy, de elfér-e ennyi "hasonló" művész és lemez egymás mellett. A válasz: igen.
A recept pedig "egyszerű": végy egy szimpatikus, ismert embert, aki tehetséges és énekelni is tud, a már-már "retro" standerdeket hangszereld át kissé, tégy a főhős mögé egy nagyon jó nagyzenekart és minden a legnagyobb rendben. A recept eddig stimmel, azonban az "ízesítés" minden előadó esetében más és ez a legfőbb különbség, mindenki más fűszert használ. MacFarlane esetében ez az 50-es évek elejének, tipikus amerikai hangulatát halljuk több, mint 50 percen át, megspékelve filmes hatásokkal és érzésekkel.
Hamar végetér ez a 14 dal és rájövök, a lemez hangulatkeltésből 5-ös.
És igaz, hogy a zene gyakran valóban jobb a szavaknál, de azért nem mindig.
Hallgass bele a lemezbe itt:
